ForeverMissed
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy
Dr. Lados Mihály Csaba
a “Misi”
2021.04.20-án életének 60. évében elhunyt.
Végső nyughelye a Révfalusi temetőben látogatható. 
9026 Győr, Zólyom utca 2. 
A sírhely pontos helyszíne a galériában lévő térképen megtekinthető.
Drága emléke örökké a szívünkben él!
A gyászoló család
Posted by Péter Lados on June 8, 2021
Kedves László, Tamás, János, Péter!


Aznap délelőtt, amikor megszólítottalak Benneteket május 28-án, az emlékfa ültető ünnepséget követően, nem volt erőm 2 szónál többet mondani.
Néhány mondatot még hozzáteszek ahhoz, amit akkor sikerült elmondanom.

Mindegyik beszéd tartalmas és őszinte volt.
Az igazán felemelő élmény az volt benne,
hogy a Misit a végtelenségig méltató mondatok minden szava igaz volt,
és ezek a mondatok sokkal inkább visszafogottak voltak, mint túlzók.

Tényleg ilyen az én testvérem, ahogyan Ti elmondtátok.
Minden újra nyitott, minden emberi értékért rajongó, mindenkinek segítő,
és minden tisztességtelenség ellen örökké lázadó ember.
Bennem Ő így él tovább.

Köszönöm szépen a Misiről való méltó megemlékezést!


Üdvözlettel:

Lados Péter
Posted by Péter Lados on June 8, 2021
Dr. Lados Mihály emlékfa ültetés - 2021. május 28.

Dr. Pintér László beszéde


Tisztelt egybegyűltek, barátok, kollégák es családtagok!

Szívszorongató es egyben reményteli céllal gyűltünk össze ezen a tavaszi napon.

Szívszorongató, mert Dr. Lados Mihály személyében igazi értékteremtő, közösségépítő, jövőbetekintő ember hagyott itt bennünk.
Misi olyan váratlanul es szürreálisan korán távozott, hogy hangja meg ott csengett a fülünkben, meg érezni lehetett kézfogása erejét. Még vártuk véleményét, meglátásait, biztatását, mindig konstruktív hozzáállását a feladathoz.

Misivel meg valamikor a kilencvenes évek táján találkoztam, talán Rechnitzer Janos mutatott be bennünket egymásnak, amikor meg kanadai fenntarthatósági kutatóintézetünk színeiben együttműködő partner után jártam Magyarországon, es persze hol másutt, mint Győrben. Senkit nem lep, aki ismerte, ha azt mondom, hogy Misivel, mint hozzám hasonlóan akkoriban fiatal kutatóval pillanatok alatt közvetlen es konstruktív kapcsolatot lehetett teremteni. Bar sokáig ritkán találkoztunk, az emberileg es tudományosan egy hullámhosszon gondolkodás, a város es a vidék iránti szeretet, a család es a közösség iránti odaadás, a világra való nyitottság összehozott es összetartott bennünket.

Amikor immár 5-6 eve felmerült a lehetősége, hogy egy nagyívű tudományos együttműködés kereteben olyan partnerre lenne szükség, aki erős jelenlétével ‘hozni tudja’ egy varos perspektíváit, természetes volt, hogy erre Lados Misi Győrben lesz a legalkalmasabb. A sikeresen beindult, lezajlott, es május 31.-en lezáródó Naturvation projektben azzal foglalkoztunk, hogy a természet, ahogy szaknyelven hívjuk a természet alapú megoldások, hogyan kellene es hogyan tudja regenerálni a városokat es a városi embert. A téma teljes egészében Misinek való volt, őszinte odaadással, nagy erőbevetéssel es kreativitással vett reszt a munkában es vált mindenki által ismert, kedvelt és szeretett munkatárssá egy tucatnyi ország vezető kutatói számára. Misi nem csak ‘hozta’ a győri kérdéseket, példákat és megoldási lehetőségeket, hanem ezzel hozzájárult egy dinamikusan növekvő tudományterülethez es praxishoz szerte Európában es azon túl.

Misinek olyan jelenléte volt, hogy távozásával a Naturvation konzorcium összes tagját olyan veszteség érte, amit csak idővel tudunk feldolgozni. Úgy gondolom, hogy ebben a feladatban segíthet szimbolikájával a faültetés, ami kifejezi mindazt, amiért közösen gondolkodtunk, kutattunk es most fizikailag teszünk is itt Győrben: a varos, az ember es a természet elválaszthatatlan, fizikai es szellemi egységét. Bár Misi eltávozott, jó itt lenni, fát ültetni, jó lesz ide visszajönni es megnézni, hogy a fa hogyan lombosodik, es arra gondolni, akit mindez jelent és aki mindebben jelen van amíg a fa él, és miután majd az a régi fa is elmúlik, a törzséből új hajtás sarjad.
Posted by Krisztina Varró on May 26, 2021
Hitetlenkedve, megrendüléssel olvastam a hírt az RKK honlapján... Nem volt szerencsém személyesen ismerni Misit, csupán pár e-mailt váltottunk, de így is sokat köszönhetek neki. A hazai okos város fejlesztésekről szóló kutatásom indulásakor kértem segítségét ismeretlenül; ő hosszú levélben válaszolt és irányított potenciális interjúalanyokhoz. Később is készségesen válaszolt felmerülő kérdéseimre. Ezen csupán eseti levélváltásból is annak a közvetlen, segítőkész kollégának a képe rajzolódott ki, akit az eddigi megemlékezők méltatnak.

Őszinte részvétem a hozzátartozóknak, sok erőt kívánok e fájó veszteség feldolgozásához.
Posted by Imre Győző Nagy on May 6, 2021
Most tudtam meg a szomorú hírt......

Érdekes kapcsolatom volt a Lados-fiúkkal. Egyetemi éveink alatt Péterrel klubtársak voltunk a MAFC-ban. Első repülőutamon együtt utaztunk Szófiába még 1985. áprilisában egy nemzetközi versenyre. 1991-ben Szentgotthárdon az Opel gyár építésekor Péterrel, mit tervezővel kivitelezőként egyeztettem.

Amikor 1991. október végén a kivitelezésről a területfejlesztésre váltottam, a Reginnov Tanácsadó Iroda indulásakor Misivel kerültem kapcsolatba. Az elmúlt közel 30 év alatt sokszor találkoztunk a közös munkák, hazai és nemzetközi konferenciák során. Volt, hogy évekig nem találkoztunk, de amikor ismét összefutottunk, akkor úgy folytattuk a beszélgetést, mintha előző nap hagytuk volna félbe......
Most sajnos tényleg félbemaradt az utolsó beszélgetés itt a Földön......

A családtagoknak békés emlékezést és sok szeretetet kívánok! 
Misi nyugodj békében!
Isten veled!
A lélek él, találkozunk!
Posted by Laszlo Pinter on May 3, 2021
Nagyon váratlanul és korán hagytál el bennünk Misi, de a szomorúság helyett ami most mégis fontosabb, az a feladat: továbbvinni azt a lelkesedést, őszinte odaadást és józan gyakorlatiasságot ami jellemezte ahogy a világ ügyeihez álltál. Hiányozni fogsz, de mindezekben éltetünk tovább.

Szeretettel és őszinte tisztelettel:

Laci és a Naturvation csapata aminek továbbra is része vagy
Posted by Anikó Sükösd on May 2, 2021
"Elmúlt, mint száz más pillanat, De mi tudjuk: mégis múlhatatlan, Mert szívek őrzik, nem szavak."
Nyolc éve találkoztunk először, de a híred már messze megelőzött, nem csak a szakmai, hanem az emberi. Kíváncsian vártam az első találkozót "a Misivel". Nem csalatkoztam, sőt. Egy konferencián, kezdő voltam a szakmában, és Te mégis olyan természetes kedvességgel leültél mellém és fogadtál a szakmai körben. Azóta mindig örömmel töltött el ha találkoztunk egy-egy eseményen, utazáson, áradt belőled a kedvesség, a nyugalom, az emberek iránti szeretet.
Lesújtott a hír, felfoghatatlan. Egy EMBER-től búcsúzom.
Őszinte részvétem a Családnak.
Posted by Kovács Róbert on May 1, 2021
Kedves Misi! Mintegy három évtized köt össze egy többé-kevésbé közös pályán. Ahogy pár éve egymást kerülgetve, de külön autóban mentünk Budapest mellől Jászvásárhelyre, a Kárpátokon túlra, Románia túlsó végébe. Ilyenek voltak ezek az évek. Távolról számíthattunk egymásra. Te hívtál egy védés segíteni, én hívtalak az okos város órámra. Egy kérdésed volt: próbáljuk meg személyes, fizikai találkozóként megtartani az órát. Találkozni, beszélni szerettél volna a diákokkal, nem a hideg képernyőt nézni. Egy héten múlott. Épp lecsúsztunk róla. Közbeszólt a vírus. Végül online ment le.
De ezt a legutolsót, ezt az áprilisit nem kellett volna megengedett neki. Hiányozni fogsz! Jó lenne tudni, hogy még mindig van ott valaki, Győrött, akivel bármikor, biztosan számíthatunk egymásra.
Posted by Csaba Weiner on May 1, 2021
Kedves Tanár Úr!
Nagy szeretettel gondolunk Rád, és nagyon szomorúak vagyunk.
Szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket a gyászoló családnak.
Réka és Csaba
Posted by Melinda Hajdu-Smahó on May 1, 2021
Kedves Misi!
Mindig szeretettel gondolok vissza a NYUTI-ban töltött évekre, és arra a kutatói közösségre, amelynek ott része lehettem. Te mindennek az egyik megteremtője, fenntartója és oszlopos tagja voltál. Bár többnyire eltérő kutatási témákon és projekteken dolgoztunk, emberi és adminisztratív vonalon megvoltak a kapcsolódási pontjaink. Emlékszem az intézetben együtt átvirrasztott éjszakákra, a NYUTI és RKK napok, tanulmányutak, konferenciák közös élményeire, beszélgetéseire, valamint a kora esti kosarazásokra. Az elmúlt években az operatív tanszéki ügyeken dolgoztunk együtt az egyetemen. Mindig nagyra értékeltem kedvességedet, emberi hozzáállásodat, kitartásodat, család szeretetedet és egyedi meglátásaidat. Tudtam, hogy nagy küzdő és nagy túlélő vagy, ezért az utolsó percig bíztam a felépülésedben. Mérhetetlenül sajnálom, hogy nem így lett.
Hálásan köszönöm mindazt a szakmai és emberi tudást, szemléletet, hozzáállást, amit Tőled megtanulhattam. Emlékeimben tovább élsz, mindig az Intézet és a Tanszék része maradsz.
Őszinte részvétem a családodnak.
Posted by Peter Robert on April 30, 2021
Kedves Misi!
Nyugodj békében, Isten veled! Őszinte részvétem!
Posted by Kosár Dezső on April 30, 2021
Misi! Te voltál az, aki szilárd alapokat biztosítottál a Rotary Club Győr, valamint a magyar Rotary cserediák programjához. Neked köszönhetően Győrből évente 4-5 középiskolás jutott el egy évre a tengeren túlra, hogy életre szóló élményekkel, tapasztalattal és határozott jövőképpel térjen haza. Te voltál az, aki mindenben támogattad és segítetted a ki- és beutazókat, ha kellett megértő voltál, de ha a helyzet úgy kívánta akkor határozott voltál. A cserediákok bármikor és bármilyen kérdéssel fordulhattak és fordultak is hozzád, mert élvezték a bizalmadat.
Misi! Te voltál az, aki a Rotaryban tested adtál az önzetlen segítségnyújtásnak. A kamaszok mellett arra is jutott időd az egyébként aktív hétköznapokban, hogy jelentős részt vállalj a Győri Fröccsnapok szervezésében és a többi jótékonysági eseményből is mindig kivetted a részed.
Nélküled sokkal szegényebb lesz a földi élet, legalább ennyivel azonban gazdagabb a mennyben az a hely, ahol egyre több rotarys várja a nagy asztalt körbe ülve a klubülések kezdetét jelentő harangszót.
Isten veled Barátom!
Posted by Monika Váradi on April 30, 2021
Kedves Misi,
nagyon hiányzol nekünk. Nyugodj békében!
Posted by Kathleen Foust on April 30, 2021
I will always remember how your father visited our house when Flora was our exchange student and how you brought joy and laughter in our home. I am thankful that Flora was part of our life and my heart is heavy that she will miss you, as well as your sweet wife. 
Posted by júlia szőke on April 30, 2021
Őszinte részvétem a családnak! Sose felejtem az RGDI-s éveket, a közös munkákat, konferenciákat, és a jó beszélgetéseket! Isten Veled!
Posted by Éva Bálint on April 30, 2021
Nyugodj békében!
Őszinte részvétem a családnak!
Posted by Vladimír Székely on April 30, 2021
My dear colleague Mihaly,
I remember you as happy man with the sparks in the eyes and the smile on the face. As a very friendly man full of humanity, as a popular, respected, but mainly loved "chief". Members of your family, your relatives, friends and colleagues from Gyor know more about it. Thanks for you. RIP.
Dear all, please, receive my deepest condolences.
Vlado Szekely
Posted by Imre Lengyel on April 30, 2021
Misi, megrázott távozásod híre, hiányozni fognak a jó kedélyű, baráti beszélgetések, találkozások. Egyidőben kerültünk az RKK-ba, sokat jelentett, hogy megoszthattuk egymással tapasztalatainkat, kutatási elképzeléseinket, örömeinket és bánatainkat...
Nyugodj békében!
Imre
Posted by Miklos Lukovics on April 30, 2021
Kedves Misi!
Mindig hálás leszek Neked azért az opponensi munkádért, amely pályám elején meghatározó volt. Köszönöm mindazon jótanácsot, amellyel segítetted az első szárnypróbálgatásaimat.
Megtiszteltetés, hogy később a kollégád is lehettem, a híres Győr-Szeged regionalista tengely egyik láncszemeként.
Mosolyod, kedves személyiséged velem marad, és mindig szeretettel, tisztelettel gondolok Rád!
Szeretettel: Miki
Posted by Gábor Stipkovits on April 30, 2021
Szia Misi!
Az osztálytalálkozóinkon nem szoktuk a gimis időket felemlegetni, mert nem csak azok az események kötöttek össze minket. Most mégis engedd meg, hogy régi dolgokat hozzak elő.
Emlékszel, hogy Nálatok fönt a negyedik emeleten lemezeket hallgattunk. Nálad hallottam először Pink Floyd, Queen, Mike Oldfield zenét. Ott a kis szobában tanultam meg ultizni, volt, hogy magyar kártya híján francia kártyával játszottunk.
Emlékszel, hogy egyik énekórára Te hoztál zenét, és meg is hallgattuk Pardavi tanár úr beleegyezésével. Pink Floyd: Atom Heart Mother Summer ’68. A szám végén a tanár úr felírta a táblára krétával: Pink Floyd.
Emlékszel, hogy 78-ban vagy 79-ben napra pontosan április 30-án felmentünk a Budai Ifjúsági Parkba P-Mobil és Piramis koncertre. Ott megmutattad, hogyan is kell viselkedni a kemény magban. Majd éjszaka, illetve reggel az utolsó-első vonattal haza, a másodosztályú fülkés kocsiban, a fej feletti hálós csomagtartón aludva. Másnap felvonulás, május 1-je.
Legutóbb a Győri Filharmonikus Zenekar koncertjén, és Bereményi – Másik János Cseh Tamás emlékestjén találkoztunk.
Végül egy Zorán dalt hadd idézzek: Kell ott fenn egy ország. Hitem szerint Van ott fenn egy ország, ahová mindannyian tartunk, és ki előbb, ki utóbb érkezik oda.
Ott majd összefutunk ismét.
Szeretettel: Stipi
Posted by Helen Randell on April 30, 2021
You will be forever be missed we love you so much it hurts to wake up and know you are no longer here RIP my brother
Posted by Kundi Viktória on April 29, 2021
Isten Önnel, kedves Tanár Úr! Köszönöm, hogy segítette szakmai előmenetelemet és mindig bizalommal fordulhattam Önhöz!

Őszinte részvétem az egész családnak!
Posted by Eszter Gondár on April 29, 2021
"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka."

Kosztolányi

Misi, mi sohasem leszünk már teljesek NÉLKÜLED.
Kimondhatatlanul fáj.

Gondár Eszter és Pintér Gábor

Posted by Sándor Bella on April 28, 2021
Kedves Misi!
Ez felfoghatatlan, feldolgozhatatlan! Csak azt tudom elképzelni, hogy ott "fenn" is szükség volt már Rád.
Amikor meghallottam a hírt, hogy kórházba kerültél, nagyon megijedtem, de reménykedtem én is az osztálytársainkkal együtt. Nagyon sokat gondoltam Rád, szorítottam, imádkoztam érted. Amikor Attilától kaptam a híreket, hogy már nem vagy lázas abban bíztam, hogy talán már túl vagy a nehezén és innen már kifelé vezet az út. Sajnos nem így történt.
A gimnáziumtól kezdve összekötött minket az élet. Már elsőben a Csatai tanár úr által szervezett földrajz versenyen együtt szerepeltünk. Aztán sok beszélgetés, zenehallgatás, közös sportolás tette szorosabbá kapcsolatunkat. Ugyan más szakterületre kerültünk, hiszen Te közgazdász, én mérnök lettem, de mégis úgy hozta az élet, hogy mindketten területfejlesztéssel, városüzemeltetéssel foglalkoztunk és ennek révén sokszor - hol véletlenül, hol tudatosan - összefutottunk, találkoztunk különböző rendezvényeken, előadásokon és dolgoztunk közös projekteken is. Élvezetes beszélgetéseket folytattunk, tapasztalatokat cseréltünk, hiszen Te a tudomány oldaláról, én a gyakorlati tapasztalatokról tudtam beszámolni, de nagyon azonosan láttuk a problémákat és a megoldásokat. Általad megismerkedhettem olyan emberekkel, bekapcsolódhattam olyan projektekbe, akiktől és amikből sokat tanulhattam.
A 25. érettségi találkozónkon elhatároztuk, hogy minden évben találkozunk egy hétvégére. Az osztály több, mint kétharmada ezeken mindig részt is vesz. Általában szobatársak voltunk. Ezekre a hétvégékre mindenki nagyon készült, kivétel nélkül jól éreztük magunkat. Ugyanolyan már soha nem lesz, mint eddig volt. Nagyon fogsz hiányozni!
Nyugodjál békében!
Posted by Gábor Gulyás on April 28, 2021
Gyermekkorunk óta ismertük egymást, s Te nem változtál azóta sem: mindenkivel barátságos és segítőkész voltál, köszönjük ezt Neked.
Szeretettel gondolok, gondolunk Rád és egész családodra.
Isten Veled, Misi!
Posted by Sándor Remsei on April 28, 2021
Nagyon drukkoltam, drukkoltunk Neked, aztán jött ez a rettenetes hír. Erre nincsenek szavak. RIP Lados Misi!
Posted by Tibor Dőry on April 28, 2021
Nagyon bíztam, tudtam, hogy erős vagy és megdöbbentett a hosszú csend, majd a felfoghatatlan hír.... Pályám kezdetén nyolc meghatározó évet töltöttünk együtt számos projekten szorosabban, máskor lazábban együttdolgozva a NYUTI-ban. Mindig csodáltam optimista hozzáállásodat, akkurátus pénzügyi fegyelmedet, csendes, találó és emberséges szavaidat. Az utóbbi években kevesebb közös munkánk volt, inkább rendezvények alkalmával tudtunk beszélgetni és sohasem mulasztottál néhány kedves gondolatot, kérdést a családról.

Családom nevében őszinte részvétünk!
Posted by Bálint Vasvári on April 28, 2021
Öt évig dolgoztam Misivel napi kapcsolatban. A pályám első évei voltak, óriási a szerepe abban, hogy a belső szakmai iránytűm ma mit mutat. Mi helyes, mi alapos, mibe érdemes munkát fektetni és minek érdemes újra meg újra nekifutni, hátha sikerül fogást találni rajta. Biztonságot adott. Hogy pályakezdőként nyújtózkodni merjek, hogy kövessem a kíváncsiságom, hogy próbáljak ki új dolgokat. És ez a védőháló olyan erősnek bizonyult, hogy azóta is kartávolságra érzem magamtól. Sosem voltam a diákja, de tőle tanultam, hogyan lehet egész embernek látni a hallgatókat, szárnypróbálkozásoktól a bennük rejlő végtelen lehetőségekig, mert láttam ahogy izgatottan készül az óráira, ahogy konzultál és ahogy lelkesedik. Messze jártam még ettől gondolatban, de azt is tőle tanultam, hogy a család az origó, akkor is, ha menthetetlenül összefolynak az áradó munkanapok. Mert láttam a büszkeségét az élményekre, amelyeket a gyermekei gyűjtöttek a világban. Szüntelen, őszinte érdeklődéssel kereste a kapcsolódást új emberekhez, tapasztalatokhoz, lehetőségekhez. A számomra ismert univerzum alapjainak egyik építőmestere volt.
Posted by Gábor Miklós Nagy on April 28, 2021
Nem akartam elhinni, hogy Misi elment... Bíztam, bíztunk benne, hogy felépül. Mert annyi terve volt még és annyi dolga lett volna még! Csak tisztelni lehetett azt a lelkesedést, elkötelezettségét, azt a mindig tenni, jobbítani akarást, ami hajtotta, és ami egyszerűen átragadt körülötte mindenkire... Az év elején beszéltünk legutóbb - leírni is nehéz, hogy utoljára -, akkor is a terveiről mesélt, büszkén és lelkesen. Hiányozni fogsz. Isten Veled, Misi!
Posted by Józsa László on April 28, 2021
Őszinte részvétem!
Posted by Gergő Gajzágó on April 28, 2021
Nagyszerű ember volt, áradt belőle a szeretet, mindig jobb kedvem lett, ha találkoztam vele. Igaz példakép!
Posted by László Jóna on April 28, 2021
Őszinte részvétem a családnak!

Az elmúlt 11 évben a legtöbb jót Neked köszönhetem az életemben Misi! Köszönöm, hogy mindig támogattál, és bátorították, nélküled ma nem tartanék ott az életben ahol! A szakmai tudásom legnagyobb részét is Tőled kaptam, így ígérem igyekezni fogok kamatoztatni a jövőbeli munkáim során.

Mindig szeretettel, és hálával fogok gondolni rád, és soha nem foglak elfelejteni!

Jóna László
Posted by Norbert Kovács on April 28, 2021
Csendes szavak, kristálytiszta érvelés, tudás, tapasztalat.
Sokat tanulhattak Tőled, akik értő figyelemmel hallgattak.
Tisztelettel gondolok Rád! Nyugodj békében!
Posted by Katalin Bándy on April 28, 2021
Drága Misi! Csak bátorító szavakat és emberséget kaptam Tőled, amikor zöldfülűként a NYUTI-ba kerültem. Soha nem felejtem el azt a szakmai és emberi támogatást! Isten Veled!
Posted by Mihalicz Antal on April 28, 2021
Nem jutok szóhoz . . .
Igaz régen nem beszéltünk, de a kamarás időszakomban gyakran találkoztunk rendezvényeken, programokon.
Mindig áradt belőled a megnyerő optimizmus, feltöltődtem a Veled folytatott beszélgetésekben.
Biztos vagyok benne, hogy kisugárzásodhoz és varázsodhoz az erőt a Benned rejlő hitből merítetted ezért Te nem halltál meg, csak a földi életből távoztál az örök életbe.
A remélt viszont látásig búcsúzok Tőled baráti szeretettel:
Antal 
Posted by Róbert Bergendi on April 28, 2021
Kedves Tanár Úr! Búcsúzik Anna és Robi ,akik az ideiév nyarán fognak államvizsgázni és sokat pátyolgatott minket, hogy belőlünk is reg.körny gazd szakemberek legyenek. Isten Áldja Misi Bá Proff Úr!
Posted by Zoltán Csizmadia on April 28, 2021
Osztozva a család, a kollégák, barátok és ismerősök mély gyászában...

Kedves Misi, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon hiányzol...

Számomra elképzelhetetlen Nélküled az a tudományos-szakmai és emberi-baráti közeg, amelynek 2000 óta én is részese lehettem különböző formában itt a győri regionális kutatások műhelyében.

Annak egyik alapítója, lelke és motorja voltál!

Köszönöm a rengeteg segítséget, szakmai támogatást, a sok apró és jelentős dolgot, amit tanulhattam Tőled a közös munkák, utazások és beszélgetések során.

Csizmadia Zoltán
Posted by Viktor Varjú on April 28, 2021
Őszinte részvétem a családnak!

Misi! Hálás vagyok, hogy ismerhettelek. Köszönöm a szakmai tanácsokat, és hogy megmutattad, hogy mit jelent az, hogy emberinek lenni. Sokaknak fogsz hiányozni!
Posted by Péter Lados on April 27, 2021
Misi!
Lehetetlen felsorolni, hogy az élet hány területen voltál aktív.
Bárkivel beszéltél, az adni akarás és a feltétel nélküli szeretet áradt Belőled.
Ezért szeretnek Téged annyian.

Talán 89-ben volt, amikor hónapokig együtt készültünk az angol nyelvvizsgára.
Egymás mellett ültünk az írásbelin, hogy úgymond segítsek Neked.
Aztán a fordítási gyakorlat közben egyszer csak odahajoltál hozzám és egy pillanat alatt jól érhetően a fülembe súgtad segítségül, hogy a „béke” az angolul „peace”.

Ez a béke maradjon Veled örökre!

Csak az hal meg, akit elfelednek.

Misi!

Te nem halsz meg soha!

Peti
Posted by Andrea Uszkai on April 27, 2021
Őszinte részvétemet szeretném kifejezni a gyászoló családnak.

Több mint 10 évvel ezelőtt ismertem meg Őt, és rendkívül sokat köszönhetek Neki.

Nem tudok elég hálás lenni, amiért 2011 júniusában lehetőséget adott nekem, hogy a NYUTI-ban elindulhassak a kutatói pályán. Mesterszakos és doktori tanulmányaim alatt is mindvégig támogatott, biztatott, és kiállt mellettem, amikor úgy hozta az élet. Minden problémára, ami adódott körülöttem, azonnal igyekezett megoldást találni.

A közös konferenciák élménye is élénken él bennem. Egyik kedves emlék, amikor ketten utaztunk Nagyváradra, autóval. Először elfelejtett értem jönni, hiába vártam otthon a megbeszélt hajnali időpontban. Végül reggel kiderült, hogy elaludt, így késve indultunk erre a kalandos útra, az autó forgalmi engedélye nélkül. Az M1-esen valahol Tatabánya környékén észlelte a problémát, amit azonnal el is hessegetett, hiszen az autó nem forgalmival megy, úgyhogy ez nem jelenthet gondot, még akkor sem, ha egy másik országba igyekszünk, innen vissza már nem fordulunk. Szerencsére a határon sem volt ebből probléma, így szinte percre pontosan értünk az előadás helyszínére, ahol kedves Utastársam angol nyelvű előadását a programban meghirdetett időben meg tudta tartani. Példaértékű számomra - szakmai tudásán túl - ez a lazaság és gyors problémamegoldás, ami őt jellemezte.
Nagyon hiányzik!
Posted by Tamás Halm on April 27, 2021
Évtizedek óta dolgoztunk együtt a Magyar Közgazdasági Társaságban, ahol Misi a haláláig a Győr-Moson-Sopron megyei szervezet titkáraként működött. Nagyszerű kolléga volt, sokszor találkoztunk közgazdász-vándorgyűléseken az ország különböző városaiban. Lektorként többször is segített nekem a Közgazdasági Szemle szerkesztőségében. Fájdalommal búcsúzom nagyrabecsült kollégámtól és szakmai barátomtól, aki űrt hagy maga után az MKT életében - és az én szívemben is. Megnyugvást kívának a hátramaradottaknak!
Posted by Pénzes László on April 27, 2021
Felfoghatatlan, hisz márciusban video megbeszélésen keresztül még egy közös projektet terveztünk....
Misit nagyon régóta ismerem, köszönhetően a rotarynak. Valahányszor találkoztam vele, mindig egy nyitott, őszinte, segíteni akaró, jó ember állt velem szemben. Az hogy itt hagyott bennünket, végtelenül felzaklatott, hisz ennek nem szabadott volna így történnie, és a miértekre csak Isten tudja megadni a választ.
A családnak erőt kívánok, hogy el tudják viselni az elviselhetetlent.
Misi, nekünk is hiányozni fogsz!
Posted by Keresztes Sándor on April 27, 2021
Őszinte részvétem a családnak és a kollégáknak!
Én csak a szakmából ismertem Misit, jó volt a fényképeken keresztül belátni az életébe. Sokat köszönhetek a vele való együttműködési alkalmaknak, hiányozni fog! Nyugodjék békében!
Posted by Gergely Tolgyesi on April 27, 2021
Oszinte reszvetunk! Gondolunk Veletek!
Posted by Balazs Lados on April 27, 2021
Hiányozni fogsz Papító!

Leave a Tribute

 
Recent Tributes
Posted by Péter Lados on June 8, 2021
Kedves László, Tamás, János, Péter!


Aznap délelőtt, amikor megszólítottalak Benneteket május 28-án, az emlékfa ültető ünnepséget követően, nem volt erőm 2 szónál többet mondani.
Néhány mondatot még hozzáteszek ahhoz, amit akkor sikerült elmondanom.

Mindegyik beszéd tartalmas és őszinte volt.
Az igazán felemelő élmény az volt benne,
hogy a Misit a végtelenségig méltató mondatok minden szava igaz volt,
és ezek a mondatok sokkal inkább visszafogottak voltak, mint túlzók.

Tényleg ilyen az én testvérem, ahogyan Ti elmondtátok.
Minden újra nyitott, minden emberi értékért rajongó, mindenkinek segítő,
és minden tisztességtelenség ellen örökké lázadó ember.
Bennem Ő így él tovább.

Köszönöm szépen a Misiről való méltó megemlékezést!


Üdvözlettel:

Lados Péter
Posted by Péter Lados on June 8, 2021
Dr. Lados Mihály emlékfa ültetés - 2021. május 28.

Dr. Pintér László beszéde


Tisztelt egybegyűltek, barátok, kollégák es családtagok!

Szívszorongató es egyben reményteli céllal gyűltünk össze ezen a tavaszi napon.

Szívszorongató, mert Dr. Lados Mihály személyében igazi értékteremtő, közösségépítő, jövőbetekintő ember hagyott itt bennünk.
Misi olyan váratlanul es szürreálisan korán távozott, hogy hangja meg ott csengett a fülünkben, meg érezni lehetett kézfogása erejét. Még vártuk véleményét, meglátásait, biztatását, mindig konstruktív hozzáállását a feladathoz.

Misivel meg valamikor a kilencvenes évek táján találkoztam, talán Rechnitzer Janos mutatott be bennünket egymásnak, amikor meg kanadai fenntarthatósági kutatóintézetünk színeiben együttműködő partner után jártam Magyarországon, es persze hol másutt, mint Győrben. Senkit nem lep, aki ismerte, ha azt mondom, hogy Misivel, mint hozzám hasonlóan akkoriban fiatal kutatóval pillanatok alatt közvetlen es konstruktív kapcsolatot lehetett teremteni. Bar sokáig ritkán találkoztunk, az emberileg es tudományosan egy hullámhosszon gondolkodás, a város es a vidék iránti szeretet, a család es a közösség iránti odaadás, a világra való nyitottság összehozott es összetartott bennünket.

Amikor immár 5-6 eve felmerült a lehetősége, hogy egy nagyívű tudományos együttműködés kereteben olyan partnerre lenne szükség, aki erős jelenlétével ‘hozni tudja’ egy varos perspektíváit, természetes volt, hogy erre Lados Misi Győrben lesz a legalkalmasabb. A sikeresen beindult, lezajlott, es május 31.-en lezáródó Naturvation projektben azzal foglalkoztunk, hogy a természet, ahogy szaknyelven hívjuk a természet alapú megoldások, hogyan kellene es hogyan tudja regenerálni a városokat es a városi embert. A téma teljes egészében Misinek való volt, őszinte odaadással, nagy erőbevetéssel es kreativitással vett reszt a munkában es vált mindenki által ismert, kedvelt és szeretett munkatárssá egy tucatnyi ország vezető kutatói számára. Misi nem csak ‘hozta’ a győri kérdéseket, példákat és megoldási lehetőségeket, hanem ezzel hozzájárult egy dinamikusan növekvő tudományterülethez es praxishoz szerte Európában es azon túl.

Misinek olyan jelenléte volt, hogy távozásával a Naturvation konzorcium összes tagját olyan veszteség érte, amit csak idővel tudunk feldolgozni. Úgy gondolom, hogy ebben a feladatban segíthet szimbolikájával a faültetés, ami kifejezi mindazt, amiért közösen gondolkodtunk, kutattunk es most fizikailag teszünk is itt Győrben: a varos, az ember es a természet elválaszthatatlan, fizikai es szellemi egységét. Bár Misi eltávozott, jó itt lenni, fát ültetni, jó lesz ide visszajönni es megnézni, hogy a fa hogyan lombosodik, es arra gondolni, akit mindez jelent és aki mindebben jelen van amíg a fa él, és miután majd az a régi fa is elmúlik, a törzséből új hajtás sarjad.
Posted by Krisztina Varró on May 26, 2021
Hitetlenkedve, megrendüléssel olvastam a hírt az RKK honlapján... Nem volt szerencsém személyesen ismerni Misit, csupán pár e-mailt váltottunk, de így is sokat köszönhetek neki. A hazai okos város fejlesztésekről szóló kutatásom indulásakor kértem segítségét ismeretlenül; ő hosszú levélben válaszolt és irányított potenciális interjúalanyokhoz. Később is készségesen válaszolt felmerülő kérdéseimre. Ezen csupán eseti levélváltásból is annak a közvetlen, segítőkész kollégának a képe rajzolódott ki, akit az eddigi megemlékezők méltatnak.

Őszinte részvétem a hozzátartozóknak, sok erőt kívánok e fájó veszteség feldolgozásához.
his Life

Egyetemi tanár még szeretne lenni

A Széchenyi Alumni Magazin, a Széchenyi István Egyetem öregdiák-folyóirata 2020. évi téli számában megjelent cikket közöljük, amelyben dr. Lados Mihály életútjáról, pályaképéről, terveiről beszélt. 
Szöveg: Baudentisztl Ferenc

A Mosonmagyaróváron született Lados Mihály a Szigetköz fővárosában töltötte diákéveit is. A zenei általános iskolából útja a Kossuth Lajos Gimnáziumba vezetett, ahol matematika tagozaton tanult. – Nagyapámhoz hasonlóan édesanyám is matematika-fizika szakos tanárként tevékenykedett, ez részben magyarázza is a gimnáziumi tagozatválasztásomat, de tulajdonképpen mindez már az általános iskolai tanulmányaimra is hatással volt. Anyukám ugyanis annak idején megtapasztalta, milyen érzés abba az iskolába járni, ahol a szülő tanít. Mivel nem szerette volna, ha hasonló „élményekben” lett volna részünk, így kerültünk a „Kettes iskola” helyett testvéreimmel a zenei általánosba. Onnan érkezve azonban nem volt egyszerű felvennem a gimnáziumban matematikából a tempót, az aktivitásom így aztán más tantárgyakban, ezen belül is elsősorban a földrajzban és a történelemben, továbbá az élet más területén tűnt ki. Például a sportban. A foci mellett atletizáltam, majd következett a kosárlabda, amely mellett kitartottam az első két egyetemi évemben is.

Az is érdekes, hogyan került a Pécsi Tudományegyetemre. A szálak a szülőkig és a gimnáziumi osztályfőnökig vezetnek. – A szüleim is ott tanultak, ott is ismerték meg egymást. Édesanyám pedagógusként végzett, édesapám pedig jogászként, míg engem a közgazdaságtan vitt Pécsre. No meg az osztályfőnökünk, dr. Tóth Tiborné útmutatása. Aki miután minden diákjával elbeszélgetett a továbbtanulási szándékaikról, elmondta véleményét, javaslatát. Az osztályból négyen céloztuk meg a közgazdász pályát, két osztálytársam esetében budapesti továbbtanulást javasolt, míg egy másik társammal együtt nekem a pécsi egyetemet ajánlotta. Hogy a felvételi ponthatárokat és a tanulók várható pontszámát mennyire jól előre látta, arra példa, hogy a 25 fős osztályunkból 24 diákot első felvettek. Pécs számomra is telitalálat volt, pezsgő diákélettel és kultúrával teli város a Mecsek lábánál. Ahogy a közgazdaságtan is, bár az igazság az, hogy gimnazistaként inkább a szociológia és a szociográfia vonzott.

Pécs: plusz két év

A Dunántúl legnagyobb városában a diplomaszerzést követően még két évet kellett eltöltenie, mivel a felesége akkor végzett az egyetemen. – Gyereket neveltünk – a már nemzetközi logisztikai ingatlanpiacon tevékenykedő Balázs fiam a kisgyermek éveit szintén „egyetemi tanulmányokkal” töltötte velünk az egyetemi kollégiumban –, tanultunk, közben éjszakánként dolgoztam is. Nem árufeltöltőként, mint napjaink hallgatói, hanem a város akadémiai intézetének kutatásaiba kapcsolódtam be. Okleveles közgazdaként aztán hiába próbáltam elhelyezkedni, mert őszintén elmondtam, hogy velem legfeljebb két évig számolhatnak, utána költözünk vissza „északra”. Igaz, akkor már nem Mosonmagyaróvár volt a cél, hanem Győr, miután már első éves egyetemistaként tanulmányi szerződést kötöttem a Győr-Sopron Megyei Tanács pénzügyi osztályával. A nyári gyakorlatokat is így náluk, többnyire a költségvetési csoportnál töltöttem. A diploma- és aztán később kutatómunkám jelentős része a tanácsi, majd az önkormányzati gazdálkodáshoz, a helyi és térségi fejlesztések finanszírozásához kapcsolódott. Tetszett a megyeházán folyó munka, azt pedig különösen méltányoltam, hogy nem kellett a diploma megszerzését követően rögtön ott munkába állnom, türelmesen megvárták, mire a feleségem, Éva is végez. Az azonban két év volt, márpedig határozott időre munkát közgazdászként Pécsett nem találtam. A véletlen azonban a segítségemre sietett.

Harmadéves egyetemistaként az MTA Regionális Kutatások Központjának pécsi intézetében bekapcsolódhattam egy – a jelenlegi intézetvezetőjének, Kovács Katalinnak az irányításával folyó – szociológiai kutatásba, mely Baranya megye nemzetiségi falvainak háztartási felmérését célozta. Ez adta meg a kezdő lökéseket a kutatói pálya irányába. – Mivel akkoriban még nem tanultunk a II. Világháborút követő ki- és betelepítésekről, így aztán a felmérés során különösen megrázó volt személyesen szembesülni annak kihatásaival, emberi vetületeivel. Sohasem felejtem el, s mind a mai napig meghat, hogy egy 70 év körüli bácsi a nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó kérdésnél megakadt. A fia nyugtatgatta, hogy az őszinteségének ezúttal már nem lesz következménye. Az 1941-es népszámlálás során családja német anyanyelvűnek mondta magát, ami a II. Világháborút követő lakosságcserék során, a német ajkúak jelentős számú kitelepítéséhez szolgált alapul. Az idős ember 1983-ban csak azon sírta el magát, hogy most már nem kell titkolóznia. Fiatalemberként nagyon különös volt megélnem azt, ahogy az interjúkból visszaköszönt a közelmúlt jórészt titkolt, elhallgatott történelme. Mindezt nem csupán emiatt meséltem el, hanem annak apropóján is, hogy a kutatás kapcsán az akadémiai intézet könyvtárban tartózkodva panaszkodtam arról, hogy frissdiplomásként miért nem kapok közgazdász állást. Ezt hallva, az egyik könyvtáros azzal nyugtatott, hogy tudomása szerint az apósáék egy Pécshez közeli termelőszövetkezetben éppen üzemgazdászt keresnek. Így kerültem Bogádra, a „Zöld Mező” Mezőgazdasági Termelőszövetkezethez, amely a gyakorlatban kiváló iskolát jelentett. A szövetkezet széles spektrumon sokrétű tevékenységet végzett. Az alap mezőgazdasági tevékenységek – növénytermesztés, állattenyésztés, erdészet – mellett többek között varrodával, kavics- és homokbányával is rendelkezett, de szörpkészítéssel is foglalkoztak. Ezzel összhangban egy szem beosztott közgazdászként nekem hol vállalati tervezőként, hol üzemgazdászként (ma talán a kontroller munkaköre fedi le), hol statisztikusként kellett helyt állnom.


Győr: kutatás és oktatás
Lados Mihály 1986 júniusában kezdte győri munkáját, a megyei tanács pénzügyi osztályának előadójaként. Előtte egy hónappal Rechnitzer János – akit nem csupán kollégának, hanem mentorának is tekint – megkereste azzal, hogy csatlakozzon egy alakuló győri kutatócsoporthoz, melyben számítanának közreműködésére a területfejlesztés és az azzal összefüggő finanszírozás területén. Szeptemberben úgy lett az MTA Regionális Kutatások Központja Észak-dunántúli Osztályának egyik alapító tudományos segédmunkatársa, hogy mivel a megyei tanács finanszírozta jelentős részben az intézetet, így „átadták” ehhez a projekthez. – 1988-ban tartottuk az első olyan megbeszélést, melynek témája az volt, hogy az általunk kutatott regionális tématerületeket miként tudnánk az oktatásban is megjeleníteni. Három év múlva vezetett eredményre a törekvésünk, mikor is elindult Győrben a közgazdasági fakultás. Felkértek bennünket arra, hogy ehhez szakirányt biztosítsunk. Az akkor alakuló három külső tanszék egyikeként a regionális tudományi tanszékünk településgazdász szakirányt indított. Az 1990-es évek közepén Koren Csaba irányításával szerencsére elindult a Széchenyi István Főiskolán a településmérnök képzés, ahová szintén több tantárgyunk is bekerült. Újdonságot jelentett, hogy a közgazdászoknak és a mérnököknek egységes órákat tartottunk, ez egy évtizeden át jól is működött.

Mihály történetét az elmúlt évszázad/évezred utolsó évtizedének első felét egy rotterdami városigazgatás mesterprogramon való részvétel határozta meg. A 24 hallgatóval indított képzésre a kelet-közép-európai térségből mindössze nyolcan nyertek felvételt, közöttük egyetlen magyar. – A rotterdami Urban Management Centre nemzetközi intézmény vezetésének tagja volt Baross Pál, az egykori vasminiszter, Baross Gábor egyenes ági leszármazottja. Az önéletrajzok és személyes beszélgetések alapján ő döntött arról, hogy magyarként ki kerüljön a programba. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy engem választott. Rajtam kívül egyébként még ketten voltunk közgazdászok, a többiek várostervező- vagy építészmérnökként vettek részt a három féléves képzésben, melynek utolsó szemesztere már kizárólag a diplomaírásról szólt, meg a család gyarapodásáról, hiszen ebben az időszakban született meg a tavaly gyógyszerészként végzett Flóra lányom. Az igazság az, hogy nem csupán a városigazgatás magisztere címre pályáztam, nagyon foglalkoztatott az is, hogy ezen a területen, hogyan, milyen tantárgyakból épül fel egy ilyen képzési program és ehhez milyen nemzetközi irodalmat használnak. Mi ennek itthon igencsak híján voltunk, így aztán nem véletlen, hogy mintegy 5000 oldalnyi szakanyagot hoztam haza magammal. Ami hasonlóképpen fontos, hogy olyan nemzetközi tudásra tettem szert, s olyan speciális oktatási módszereket ismertem meg, melyeket ugyancsak hasznosítani tudtam. A stratégiatervezés és területfejlesztés területén tanult módszertant beépítettem a tantárgyaim oktatásába, ahogy a csoportmunkában történő gyakorlati feladatmegoldást is, de akkoriban újdonság volt az is, hogy a hallgatóimmal féléves munkákat írattam. Saját példámból tudom, mennyire fontos, hogy a fiatalok menjenek külföldre! Kerüljenek be egy másik munkakultúrába és -környezetbe, a gyakorlatban is ismerjék meg a nemzetközi tudásbázist és a különböző módszereket, tökéletesítsék a nyelvtudásukat. S ha lehetőségük van rá, hazatérve a megszerzett tapasztalataikat ültessék át az oktatásba. A külföldi tapasztalatokkal felvértezve szereztem kandidátusi fokozatot 1995-ben.


Az élet értelme
Az egyetemmé válás évében, 2002-ben belső tanszékké vált a Regionális-tudományi Tanszék, amely új munkatársakkal kibővülve, alap- és mesterszak mellett a későbbiekben már doktori iskolát is elindítva működött. – Ezek kidolgozásában részt vehettem, a publikációs és kutatási hátterem pedig lehetővé tette, hogy alapító törzstagja lehettem a 2008-ban életre hívott Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskolának. A 2000-es évekre sajnos teljes mértékben nem tudok jó szívvel visszagondolni. Az évtized közepén édesanyám sztrókot kapott, s mi a testvéremmel úgy döntöttük, hogy otthon ápoljuk. Az estéket és az éjszakát felváltva vele töltöttük, hét éven keresztül nagyon sok energiát fordítottunk erre. De a mai napig is azt gondolom, hogy ez volt a helyes döntés, még akkor is, ha ez a karrieremben törést okozott. A szakmai közegnek ugyan részese voltam, kutatásokat vezettem, oktattam, hazai és nemzetközi konferenciákon adtam elő, de nem publikáltam. Habár – az egyetemi életpályát tekintve – nagyjából 10 éve egyetemi tanárnak kellene lennem, ezt – elsősorban a lecsökkent publikációs teljesítményem következtében – egyelőre nem sikerült elérnem. A regionális és környezeti gazdaságtan mesterszak vezetőjeként erről az ambíciómról nem mondok le, s bár nem vagyok címhalmozó, egyetemi tanár még szeretnék lenni…


Okos városok?
Lados Mihály szerint a városmenedzsment egy új, innovatív lehetőségét jelenti az okos város megközelítés. Ebben Győr a jelen évtized közepén az úttörők között volt hazai viszonylatban, alapvetően az EYOF-hoz kapcsolódó minta projekteken keresztül. Napjainkra azonban elolvadt ez a versenyelőny, a megkezdett pilot projektek nem teljesedtek ki. Napjainkban Magyarországon az okos város ismérvek tekintetében Debrecen már több szempontból is – például okos város stratégia és akcióterv, menedzsment szervezet, közösség bevonása – városunk előtt jár. A testvérvárosi kapcsolatok mellett sokat lehet tanulni a nemzetközi projektekből is, amely a tudásátadás és -közvetítés, a városi laboratórium módszerek megfelelő terepe a városok számára. Győr sajnos – hasonlóan a hazai nagyvárosok többségéhez – nagyobb léptékű uniós nemzetközi projektekben az évtized második harmada óta nem vett részt. A kisalföldi megyeszékhelyen a tervek szerint jövő áprilisra elkészül a város klímastratégiája, ám hiányolja, hogy ezzel párhuzamosan, azt kiegészítve nem készül fenntartható mobilitás terv. Ez utóbbi terv azért lenne fontos, mert a klímaadaptációban kiemelt szerepű energiafelhasználást tekintve a közlekedés az egyik meghatározó ágazat.

Zöld cél
Az új győri önkormányzatban egyre erőteljesebben jelenik meg a fenntarthatóság és a zöldítés szándéka, amelyben építeni kíván a városlakók bevonására, együttműködésére. Lados Mihály úgy véli, hogy ezt a folyamatot felerősíthetik – a civilek és a vállalati szféra bevonásával – olyan célkitűzések, megmérettetések, mint például az „Európa zöld fővárosa” cím megpályázása.


Recent stories

Faültetés Dr Lados Mihály emlékére

Shared by Balazs Lados on May 30, 2021
Az egyetemtől a szivárványos híd felé sétálva mindenki gondolhat Misire, ha rápillant az ott cseperedő magyar kőrisre. Emléktábla őrzi a fa tövében kedvességét és életművét
Shared by Éva Kelemen on May 8, 2021
Kalandra fel!

Minden utazáskor, mielőtt beindítod az autót csillogó szemmel rám nézel, mosolyogsz egyet, majd azt mondod: KALANDRA FEL!
Valóban sokfelé kalandoztunk, minden új helyre, az újdonságra fogékony vagy, a rengeteg közös élmény mindörökké a miénk marad.
Tudom és hiszem, hogy élménygyűjtő kalandozásunk tovább folytatódik.
Tudom és hiszem, hogy továbbra is vigyázol Ránk, óvsz minket, hisz itt vagy velünk.
Tudom és hiszem Náladnál jobban senki nem akart meggyógyulni, teleírtad a naptárad programokkal, tennivalókkal.
Számunkra Te már hosszú évek óta egyetemi tanár vagy, szakmai érdemeid több pályatárs is elismeri, minden méltatást ezerszer is kiérdemeltél.
A nap 24 óráját mindig kevésnek találod, az MTA, az egyetem, a Rotary, a cserediákok, a Közgazdasági Társaság, Győr városa és a kézilabdás lányok szeretete mellett mindig jut időd a családra. Igaz, olykor a bóbiskoló Misit kaptuk meg, mert itthonra fogyott el az energia, kellett az újratöltés.
Gimnazista korunk óta szeretlek. Te vagy életem tanúja és én a Tiéd. Egymás tisztelete és megbecsülése életünk része. 
Mostanában több olyan rokonnal is beszélek, akiktől kissé elsodródtunk, mert egyszerűen így alakult az életünk. Milyen szép kerek életetek volt! -mondják. Furcsa ez a múlt idő, hiszen itt vagy bennünk. Látom az arcod, a mosolyod a gyerekeink, unokáink arcán. Folytatjuk tovább, úgy ahogy Te is tennéd, velünk együtt. A szívünkben őrzünk.

Május van. A Jeli Varázskert a virágzó rododendronokkal idén is vár bennünket. Kalandra fel!




kicsi Balázs és Apukája

Shared by Péter Lados on May 1, 2021
- Apa! Nincs lábam!
- Gyere, a nyakamba veszlek!
- Apa! Nincs lábam!
- Már megint nincs? Jól van, felveszlek!
- Apa! Nincs lábam!
- Nincs nyakam!