Kedves László, Tamás, János, Péter!


Aznap délelőtt, amikor megszólítottalak Benneteket május 28-án, az emlékfa ültető ünnepséget követően, nem volt erőm 2 szónál többet mondani.
Néhány mondatot még hozzáteszek ahhoz, amit akkor sikerült elmondanom.

Mindegyik beszéd tartalmas és őszinte volt.
Az igazán felemelő élmény az volt benne,
hogy a Misit a végtelenségig méltató mondatok minden szava igaz volt,
és ezek a mondatok sokkal inkább visszafogottak voltak, mint túlzók.

Tényleg ilyen az én testvérem, ahogyan Ti elmondtátok.
Minden újra nyitott, minden emberi értékért rajongó, mindenkinek segítő,
és minden tisztességtelenség ellen örökké lázadó ember.
Bennem Ő így él tovább.

Köszönöm szépen a Misiről való méltó megemlékezést!


Üdvözlettel:

Lados Péter

Dr. Lados Mihály emlékfa ültetés - 2021. május 28.

Dr. Pintér László beszéde


Tisztelt egybegyűltek, barátok, kollégák es családtagok!

Szívszorongató es egyben reményteli céllal gyűltünk össze ezen a tavaszi napon.

Szívszorongató, mert Dr. Lados Mihály személyében igazi értékteremtő, közösségépítő, jövőbetekintő ember hagyott itt bennünk.
Misi olyan váratlanul es szürreálisan korán távozott, hogy hangja meg ott csengett a fülünkben, meg érezni lehetett kézfogása erejét. Még vártuk véleményét, meglátásait, biztatását, mindig konstruktív hozzáállását a feladathoz.

Misivel meg valamikor a kilencvenes évek táján találkoztam, talán Rechnitzer Janos mutatott be bennünket egymásnak, amikor meg kanadai fenntarthatósági kutatóintézetünk színeiben együttműködő partner után jártam Magyarországon, es persze hol másutt, mint Győrben. Senkit nem lep, aki ismerte, ha azt mondom, hogy Misivel, mint hozzám hasonlóan akkoriban fiatal kutatóval pillanatok alatt közvetlen es konstruktív kapcsolatot lehetett teremteni. Bar sokáig ritkán találkoztunk, az emberileg es tudományosan egy hullámhosszon gondolkodás, a város es a vidék iránti szeretet, a család es a közösség iránti odaadás, a világra való nyitottság összehozott es összetartott bennünket.

Amikor immár 5-6 eve felmerült a lehetősége, hogy egy nagyívű tudományos együttműködés kereteben olyan partnerre lenne szükség, aki erős jelenlétével ‘hozni tudja’ egy varos perspektíváit, természetes volt, hogy erre Lados Misi Győrben lesz a legalkalmasabb. A sikeresen beindult, lezajlott, es május 31.-en lezáródó Naturvation projektben azzal foglalkoztunk, hogy a természet, ahogy szaknyelven hívjuk a természet alapú megoldások, hogyan kellene es hogyan tudja regenerálni a városokat es a városi embert. A téma teljes egészében Misinek való volt, őszinte odaadással, nagy erőbevetéssel es kreativitással vett reszt a munkában es vált mindenki által ismert, kedvelt és szeretett munkatárssá egy tucatnyi ország vezető kutatói számára. Misi nem csak ‘hozta’ a győri kérdéseket, példákat és megoldási lehetőségeket, hanem ezzel hozzájárult egy dinamikusan növekvő tudományterülethez es praxishoz szerte Európában es azon túl.

Misinek olyan jelenléte volt, hogy távozásával a Naturvation konzorcium összes tagját olyan veszteség érte, amit csak idővel tudunk feldolgozni. Úgy gondolom, hogy ebben a feladatban segíthet szimbolikájával a faültetés, ami kifejezi mindazt, amiért közösen gondolkodtunk, kutattunk es most fizikailag teszünk is itt Győrben: a varos, az ember es a természet elválaszthatatlan, fizikai es szellemi egységét. Bár Misi eltávozott, jó itt lenni, fát ültetni, jó lesz ide visszajönni es megnézni, hogy a fa hogyan lombosodik, es arra gondolni, akit mindez jelent és aki mindebben jelen van amíg a fa él, és miután majd az a régi fa is elmúlik, a törzséből új hajtás sarjad.

Hitetlenkedve, megrendüléssel olvastam a hírt az RKK honlapján... Nem volt szerencsém személyesen ismerni Misit, csupán pár e-mailt váltottunk, de így is sokat köszönhetek neki. A hazai okos város fejlesztésekről szóló kutatásom indulásakor kértem segítségét ismeretlenül; ő hosszú levélben válaszolt és irányított potenciális interjúalanyokhoz. Később is készségesen válaszolt felmerülő kérdéseimre. Ezen csupán eseti levélváltásból is annak a közvetlen, segítőkész kollégának a képe rajzolódott ki, akit az eddigi megemlékezők méltatnak.

Őszinte részvétem a hozzátartozóknak, sok erőt kívánok e fájó veszteség feldolgozásához.

Most tudtam meg a szomorú hírt......

Érdekes kapcsolatom volt a Lados-fiúkkal. Egyetemi éveink alatt Péterrel klubtársak voltunk a MAFC-ban. Első repülőutamon együtt utaztunk Szófiába még 1985. áprilisában egy nemzetközi versenyre. 1991-ben Szentgotthárdon az Opel gyár építésekor Péterrel, mit tervezővel kivitelezőként egyeztettem.

Amikor 1991. október végén a kivitelezésről a területfejlesztésre váltottam, a Reginnov Tanácsadó Iroda indulásakor Misivel kerültem kapcsolatba. Az elmúlt közel 30 év alatt sokszor találkoztunk a közös munkák, hazai és nemzetközi konferenciák során. Volt, hogy évekig nem találkoztunk, de amikor ismét összefutottunk, akkor úgy folytattuk a beszélgetést, mintha előző nap hagytuk volna félbe......
Most sajnos tényleg félbemaradt az utolsó beszélgetés itt a Földön......

A családtagoknak békés emlékezést és sok szeretetet kívánok! 
Misi nyugodj békében!
Isten veled!
A lélek él, találkozunk!

Nagyon váratlanul és korán hagytál el bennünk Misi, de a szomorúság helyett ami most mégis fontosabb, az a feladat: továbbvinni azt a lelkesedést, őszinte odaadást és józan gyakorlatiasságot ami jellemezte ahogy a világ ügyeihez álltál. Hiányozni fogsz, de mindezekben éltetünk tovább.

Szeretettel és őszinte tisztelettel:

Laci és a Naturvation csapata aminek továbbra is része vagy

"Elmúlt, mint száz más pillanat, De mi tudjuk: mégis múlhatatlan, Mert szívek őrzik, nem szavak."
Nyolc éve találkoztunk először, de a híred már messze megelőzött, nem csak a szakmai, hanem az emberi. Kíváncsian vártam az első találkozót "a Misivel". Nem csalatkoztam, sőt. Egy konferencián, kezdő voltam a szakmában, és Te mégis olyan természetes kedvességgel leültél mellém és fogadtál a szakmai körben. Azóta mindig örömmel töltött el ha találkoztunk egy-egy eseményen, utazáson, áradt belőled a kedvesség, a nyugalom, az emberek iránti szeretet.
Lesújtott a hír, felfoghatatlan. Egy EMBER-től búcsúzom.
Őszinte részvétem a Családnak.

Kedves Misi! Mintegy három évtized köt össze egy többé-kevésbé közös pályán. Ahogy pár éve egymást kerülgetve, de külön autóban mentünk Budapest mellől Jászvásárhelyre, a Kárpátokon túlra, Románia túlsó végébe. Ilyenek voltak ezek az évek. Távolról számíthattunk egymásra. Te hívtál egy védés segíteni, én hívtalak az okos város órámra. Egy kérdésed volt: próbáljuk meg személyes, fizikai találkozóként megtartani az órát. Találkozni, beszélni szerettél volna a diákokkal, nem a hideg képernyőt nézni. Egy héten múlott. Épp lecsúsztunk róla. Közbeszólt a vírus. Végül online ment le.
De ezt a legutolsót, ezt az áprilisit nem kellett volna megengedett neki. Hiányozni fogsz! Jó lenne tudni, hogy még mindig van ott valaki, Győrött, akivel bármikor, biztosan számíthatunk egymásra.

Kedves Tanár Úr!
Nagy szeretettel gondolunk Rád, és nagyon szomorúak vagyunk.
Szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket a gyászoló családnak.
Réka és Csaba

Kedves Misi!
Mindig szeretettel gondolok vissza a NYUTI-ban töltött évekre, és arra a kutatói közösségre, amelynek ott része lehettem. Te mindennek az egyik megteremtője, fenntartója és oszlopos tagja voltál. Bár többnyire eltérő kutatási témákon és projekteken dolgoztunk, emberi és adminisztratív vonalon megvoltak a kapcsolódási pontjaink. Emlékszem az intézetben együtt átvirrasztott éjszakákra, a NYUTI és RKK napok, tanulmányutak, konferenciák közös élményeire, beszélgetéseire, valamint a kora esti kosarazásokra. Az elmúlt években az operatív tanszéki ügyeken dolgoztunk együtt az egyetemen. Mindig nagyra értékeltem kedvességedet, emberi hozzáállásodat, kitartásodat, család szeretetedet és egyedi meglátásaidat. Tudtam, hogy nagy küzdő és nagy túlélő vagy, ezért az utolsó percig bíztam a felépülésedben. Mérhetetlenül sajnálom, hogy nem így lett.
Hálásan köszönöm mindazt a szakmai és emberi tudást, szemléletet, hozzáállást, amit Tőled megtanulhattam. Emlékeimben tovább élsz, mindig az Intézet és a Tanszék része maradsz.
Őszinte részvétem a családodnak.

Kedves Misi!
Nyugodj békében, Isten veled! Őszinte részvétem!

Misi! Te voltál az, aki szilárd alapokat biztosítottál a Rotary Club Győr, valamint a magyar Rotary cserediák programjához. Neked köszönhetően Győrből évente 4-5 középiskolás jutott el egy évre a tengeren túlra, hogy életre szóló élményekkel, tapasztalattal és határozott jövőképpel térjen haza. Te voltál az, aki mindenben támogattad és segítetted a ki- és beutazókat, ha kellett megértő voltál, de ha a helyzet úgy kívánta akkor határozott voltál. A cserediákok bármikor és bármilyen kérdéssel fordulhattak és fordultak is hozzád, mert élvezték a bizalmadat.
Misi! Te voltál az, aki a Rotaryban tested adtál az önzetlen segítségnyújtásnak. A kamaszok mellett arra is jutott időd az egyébként aktív hétköznapokban, hogy jelentős részt vállalj a Győri Fröccsnapok szervezésében és a többi jótékonysági eseményből is mindig kivetted a részed.
Nélküled sokkal szegényebb lesz a földi élet, legalább ennyivel azonban gazdagabb a mennyben az a hely, ahol egyre több rotarys várja a nagy asztalt körbe ülve a klubülések kezdetét jelentő harangszót.
Isten veled Barátom!

Kedves Misi,
nagyon hiányzol nekünk. Nyugodj békében!

Őszinte részvétem a családnak! Sose felejtem az RGDI-s éveket, a közös munkákat, konferenciákat, és a jó beszélgetéseket! Isten Veled!

Nyugodj békében!
Őszinte részvétem a családnak!

You will be forever be missed we love you so much it hurts to wake up and know you are no longer here RIP my brother

My dear colleague Mihaly,
I remember you as happy man with the sparks in the eyes and the smile on the face. As a very friendly man full of humanity, as a popular, respected, but mainly loved "chief". Members of your family, your relatives, friends and colleagues from Gyor know more about it. Thanks for you. RIP.
Dear all, please, receive my deepest condolences.
Vlado Szekely

Misi, megrázott távozásod híre, hiányozni fognak a jó kedélyű, baráti beszélgetések, találkozások. Egyidőben kerültünk az RKK-ba, sokat jelentett, hogy megoszthattuk egymással tapasztalatainkat, kutatási elképzeléseinket, örömeinket és bánatainkat...
Nyugodj békében!
Imre

Kedves Misi!
Mindig hálás leszek Neked azért az opponensi munkádért, amely pályám elején meghatározó volt. Köszönöm mindazon jótanácsot, amellyel segítetted az első szárnypróbálgatásaimat.
Megtiszteltetés, hogy később a kollégád is lehettem, a híres Győr-Szeged regionalista tengely egyik láncszemeként.
Mosolyod, kedves személyiséged velem marad, és mindig szeretettel, tisztelettel gondolok Rád!
Szeretettel: Miki

I will always remember how your father visited our house when Flora was our exchange student and how you brought joy and laughter in our home. I am thankful that Flora was part of our life and my heart is heavy that she will miss you, as well as your sweet wife. 

Szia Misi!
Az osztálytalálkozóinkon nem szoktuk a gimis időket felemlegetni, mert nem csak azok az események kötöttek össze minket. Most mégis engedd meg, hogy régi dolgokat hozzak elő.
Emlékszel, hogy Nálatok fönt a negyedik emeleten lemezeket hallgattunk. Nálad hallottam először Pink Floyd, Queen, Mike Oldfield zenét. Ott a kis szobában tanultam meg ultizni, volt, hogy magyar kártya híján francia kártyával játszottunk.
Emlékszel, hogy egyik énekórára Te hoztál zenét, és meg is hallgattuk Pardavi tanár úr beleegyezésével. Pink Floyd: Atom Heart Mother Summer ’68. A szám végén a tanár úr felírta a táblára krétával: Pink Floyd.
Emlékszel, hogy 78-ban vagy 79-ben napra pontosan április 30-án felmentünk a Budai Ifjúsági Parkba P-Mobil és Piramis koncertre. Ott megmutattad, hogyan is kell viselkedni a kemény magban. Majd éjszaka, illetve reggel az utolsó-első vonattal haza, a másodosztályú fülkés kocsiban, a fej feletti hálós csomagtartón aludva. Másnap felvonulás, május 1-je.
Legutóbb a Győri Filharmonikus Zenekar koncertjén, és Bereményi – Másik János Cseh Tamás emlékestjén találkoztunk.
Végül egy Zorán dalt hadd idézzek: Kell ott fenn egy ország. Hitem szerint Van ott fenn egy ország, ahová mindannyian tartunk, és ki előbb, ki utóbb érkezik oda.
Ott majd összefutunk ismét.
Szeretettel: Stipi

Isten Önnel, kedves Tanár Úr! Köszönöm, hogy segítette szakmai előmenetelemet és mindig bizalommal fordulhattam Önhöz!

Őszinte részvétem az egész családnak!

"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka."

Kosztolányi

Misi, mi sohasem leszünk már teljesek NÉLKÜLED.
Kimondhatatlanul fáj.

Gondár Eszter és Pintér Gábor

Kedves Misi!
Ez felfoghatatlan, feldolgozhatatlan! Csak azt tudom elképzelni, hogy ott "fenn" is szükség volt már Rád.
Amikor meghallottam a hírt, hogy kórházba kerültél, nagyon megijedtem, de reménykedtem én is az osztálytársainkkal együtt. Nagyon sokat gondoltam Rád, szorítottam, imádkoztam érted. Amikor Attilától kaptam a híreket, hogy már nem vagy lázas abban bíztam, hogy talán már túl vagy a nehezén és innen már kifelé vezet az út. Sajnos nem így történt.
A gimnáziumtól kezdve összekötött minket az élet. Már elsőben a Csatai tanár úr által szervezett földrajz versenyen együtt szerepeltünk. Aztán sok beszélgetés, zenehallgatás, közös sportolás tette szorosabbá kapcsolatunkat. Ugyan más szakterületre kerültünk, hiszen Te közgazdász, én mérnök lettem, de mégis úgy hozta az élet, hogy mindketten területfejlesztéssel, városüzemeltetéssel foglalkoztunk és ennek révén sokszor - hol véletlenül, hol tudatosan - összefutottunk, találkoztunk különböző rendezvényeken, előadásokon és dolgoztunk közös projekteken is. Élvezetes beszélgetéseket folytattunk, tapasztalatokat cseréltünk, hiszen Te a tudomány oldaláról, én a gyakorlati tapasztalatokról tudtam beszámolni, de nagyon azonosan láttuk a problémákat és a megoldásokat. Általad megismerkedhettem olyan emberekkel, bekapcsolódhattam olyan projektekbe, akiktől és amikből sokat tanulhattam.
A 25. érettségi találkozónkon elhatároztuk, hogy minden évben találkozunk egy hétvégére. Az osztály több, mint kétharmada ezeken mindig részt is vesz. Általában szobatársak voltunk. Ezekre a hétvégékre mindenki nagyon készült, kivétel nélkül jól éreztük magunkat. Ugyanolyan már soha nem lesz, mint eddig volt. Nagyon fogsz hiányozni!
Nyugodjál békében!

Gyermekkorunk óta ismertük egymást, s Te nem változtál azóta sem: mindenkivel barátságos és segítőkész voltál, köszönjük ezt Neked.
Szeretettel gondolok, gondolunk Rád és egész családodra.
Isten Veled, Misi!

Nagyon drukkoltam, drukkoltunk Neked, aztán jött ez a rettenetes hír. Erre nincsenek szavak. RIP Lados Misi!

Nagyon bíztam, tudtam, hogy erős vagy és megdöbbentett a hosszú csend, majd a felfoghatatlan hír.... Pályám kezdetén nyolc meghatározó évet töltöttünk együtt számos projekten szorosabban, máskor lazábban együttdolgozva a NYUTI-ban. Mindig csodáltam optimista hozzáállásodat, akkurátus pénzügyi fegyelmedet, csendes, találó és emberséges szavaidat. Az utóbbi években kevesebb közös munkánk volt, inkább rendezvények alkalmával tudtunk beszélgetni és sohasem mulasztottál néhány kedves gondolatot, kérdést a családról.

Családom nevében őszinte részvétünk!

Öt évig dolgoztam Misivel napi kapcsolatban. A pályám első évei voltak, óriási a szerepe abban, hogy a belső szakmai iránytűm ma mit mutat. Mi helyes, mi alapos, mibe érdemes munkát fektetni és minek érdemes újra meg újra nekifutni, hátha sikerül fogást találni rajta. Biztonságot adott. Hogy pályakezdőként nyújtózkodni merjek, hogy kövessem a kíváncsiságom, hogy próbáljak ki új dolgokat. És ez a védőháló olyan erősnek bizonyult, hogy azóta is kartávolságra érzem magamtól. Sosem voltam a diákja, de tőle tanultam, hogyan lehet egész embernek látni a hallgatókat, szárnypróbálkozásoktól a bennük rejlő végtelen lehetőségekig, mert láttam ahogy izgatottan készül az óráira, ahogy konzultál és ahogy lelkesedik. Messze jártam még ettől gondolatban, de azt is tőle tanultam, hogy a család az origó, akkor is, ha menthetetlenül összefolynak az áradó munkanapok. Mert láttam a büszkeségét az élményekre, amelyeket a gyermekei gyűjtöttek a világban. Szüntelen, őszinte érdeklődéssel kereste a kapcsolódást új emberekhez, tapasztalatokhoz, lehetőségekhez. A számomra ismert univerzum alapjainak egyik építőmestere volt.

Nem akartam elhinni, hogy Misi elment... Bíztam, bíztunk benne, hogy felépül. Mert annyi terve volt még és annyi dolga lett volna még! Csak tisztelni lehetett azt a lelkesedést, elkötelezettségét, azt a mindig tenni, jobbítani akarást, ami hajtotta, és ami egyszerűen átragadt körülötte mindenkire... Az év elején beszéltünk legutóbb - leírni is nehéz, hogy utoljára -, akkor is a terveiről mesélt, büszkén és lelkesen. Hiányozni fogsz. Isten Veled, Misi!

Őszinte részvétem!

Nagyszerű ember volt, áradt belőle a szeretet, mindig jobb kedvem lett, ha találkoztam vele. Igaz példakép!

Őszinte részvétem a családnak!

Az elmúlt 11 évben a legtöbb jót Neked köszönhetem az életemben Misi! Köszönöm, hogy mindig támogattál, és bátorították, nélküled ma nem tartanék ott az életben ahol! A szakmai tudásom legnagyobb részét is Tőled kaptam, így ígérem igyekezni fogok kamatoztatni a jövőbeli munkáim során.

Mindig szeretettel, és hálával fogok gondolni rád, és soha nem foglak elfelejteni!

Jóna László

Csendes szavak, kristálytiszta érvelés, tudás, tapasztalat.
Sokat tanulhattak Tőled, akik értő figyelemmel hallgattak.
Tisztelettel gondolok Rád! Nyugodj békében!

Drága Misi! Csak bátorító szavakat és emberséget kaptam Tőled, amikor zöldfülűként a NYUTI-ba kerültem. Soha nem felejtem el azt a szakmai és emberi támogatást! Isten Veled!

Nem jutok szóhoz . . .
Igaz régen nem beszéltünk, de a kamarás időszakomban gyakran találkoztunk rendezvényeken, programokon.
Mindig áradt belőled a megnyerő optimizmus, feltöltődtem a Veled folytatott beszélgetésekben.
Biztos vagyok benne, hogy kisugárzásodhoz és varázsodhoz az erőt a Benned rejlő hitből merítetted ezért Te nem halltál meg, csak a földi életből távoztál az örök életbe.
A remélt viszont látásig búcsúzok Tőled baráti szeretettel:
Antal 

Kedves Tanár Úr! Búcsúzik Anna és Robi ,akik az ideiév nyarán fognak államvizsgázni és sokat pátyolgatott minket, hogy belőlünk is reg.körny gazd szakemberek legyenek. Isten Áldja Misi Bá Proff Úr!

Osztozva a család, a kollégák, barátok és ismerősök mély gyászában...

Kedves Misi, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon hiányzol...

Számomra elképzelhetetlen Nélküled az a tudományos-szakmai és emberi-baráti közeg, amelynek 2000 óta én is részese lehettem különböző formában itt a győri regionális kutatások műhelyében.

Annak egyik alapítója, lelke és motorja voltál!

Köszönöm a rengeteg segítséget, szakmai támogatást, a sok apró és jelentős dolgot, amit tanulhattam Tőled a közös munkák, utazások és beszélgetések során.

Csizmadia Zoltán

Őszinte részvétem a családnak!

Misi! Hálás vagyok, hogy ismerhettelek. Köszönöm a szakmai tanácsokat, és hogy megmutattad, hogy mit jelent az, hogy emberinek lenni. Sokaknak fogsz hiányozni!

Misi!
Lehetetlen felsorolni, hogy az élet hány területen voltál aktív.
Bárkivel beszéltél, az adni akarás és a feltétel nélküli szeretet áradt Belőled.
Ezért szeretnek Téged annyian.

Talán 89-ben volt, amikor hónapokig együtt készültünk az angol nyelvvizsgára.
Egymás mellett ültünk az írásbelin, hogy úgymond segítsek Neked.
Aztán a fordítási gyakorlat közben egyszer csak odahajoltál hozzám és egy pillanat alatt jól érhetően a fülembe súgtad segítségül, hogy a „béke” az angolul „peace”.

Ez a béke maradjon Veled örökre!

Csak az hal meg, akit elfelednek.

Misi!

Te nem halsz meg soha!

Peti

Őszinte részvétemet szeretném kifejezni a gyászoló családnak.

Több mint 10 évvel ezelőtt ismertem meg Őt, és rendkívül sokat köszönhetek Neki.

Nem tudok elég hálás lenni, amiért 2011 júniusában lehetőséget adott nekem, hogy a NYUTI-ban elindulhassak a kutatói pályán. Mesterszakos és doktori tanulmányaim alatt is mindvégig támogatott, biztatott, és kiállt mellettem, amikor úgy hozta az élet. Minden problémára, ami adódott körülöttem, azonnal igyekezett megoldást találni.

A közös konferenciák élménye is élénken él bennem. Egyik kedves emlék, amikor ketten utaztunk Nagyváradra, autóval. Először elfelejtett értem jönni, hiába vártam otthon a megbeszélt hajnali időpontban. Végül reggel kiderült, hogy elaludt, így késve indultunk erre a kalandos útra, az autó forgalmi engedélye nélkül. Az M1-esen valahol Tatabánya környékén észlelte a problémát, amit azonnal el is hessegetett, hiszen az autó nem forgalmival megy, úgyhogy ez nem jelenthet gondot, még akkor sem, ha egy másik országba igyekszünk, innen vissza már nem fordulunk. Szerencsére a határon sem volt ebből probléma, így szinte percre pontosan értünk az előadás helyszínére, ahol kedves Utastársam angol nyelvű előadását a programban meghirdetett időben meg tudta tartani. Példaértékű számomra - szakmai tudásán túl - ez a lazaság és gyors problémamegoldás, ami őt jellemezte.
Nagyon hiányzik!

Évtizedek óta dolgoztunk együtt a Magyar Közgazdasági Társaságban, ahol Misi a haláláig a Győr-Moson-Sopron megyei szervezet titkáraként működött. Nagyszerű kolléga volt, sokszor találkoztunk közgazdász-vándorgyűléseken az ország különböző városaiban. Lektorként többször is segített nekem a Közgazdasági Szemle szerkesztőségében. Fájdalommal búcsúzom nagyrabecsült kollégámtól és szakmai barátomtól, aki űrt hagy maga után az MKT életében - és az én szívemben is. Megnyugvást kívának a hátramaradottaknak!

Felfoghatatlan, hisz márciusban video megbeszélésen keresztül még egy közös projektet terveztünk....
Misit nagyon régóta ismerem, köszönhetően a rotarynak. Valahányszor találkoztam vele, mindig egy nyitott, őszinte, segíteni akaró, jó ember állt velem szemben. Az hogy itt hagyott bennünket, végtelenül felzaklatott, hisz ennek nem szabadott volna így történnie, és a miértekre csak Isten tudja megadni a választ.
A családnak erőt kívánok, hogy el tudják viselni az elviselhetetlent.
Misi, nekünk is hiányozni fogsz!

Őszinte részvétem a családnak és a kollégáknak!
Én csak a szakmából ismertem Misit, jó volt a fényképeken keresztül belátni az életébe. Sokat köszönhetek a vele való együttműködési alkalmaknak, hiányozni fog! Nyugodjék békében!

Oszinte reszvetunk! Gondolunk Veletek!

Hiányozni fogsz Papító!