Kedves István /Stephen/ Sógor!
A távoli Magyarországról /Hungary/ - 2. feleséged Terézia Lendvai testvéreként- búcsúzom Tőled! Mélyen lesújtott bennünket a hír, amikor megtudtuk, hogy az általunk olyan nagyon kedvelt és szeretett mindig mosolygós, vidám, jólelkű ember elment. Soha nem felejtem el, amikor 1988-ban meghívtatok a bátyámmal bennünket Amerikába és egy nagyon tartalmas 1 hónapot tölthettünk veletek. Emlékezem a szép Cape Neddick-i i házra, amely a kezed munkáját dícséri, a hajódra, amelyen oly sokat hajókáztunk, a Boston-i, Washington-i, New York-i stb. utazásokra amelyekkel egy egész életre szóló emlékeket szereztetek nekünk Terivel, Viki-vel és David-al. De ugyan így felejthetetlenek maradnak azok az idők is, amikor itt jártatok nálunk Magyarországon több alkalommal is. Emlékezem hogyan tetszett neked kicsi országunkban a magyar puszta, a fővárosunk Budapest és a többi látnivaló. Azok a napok számunkra ünnepnek számítottak, különösen amikor együtt lehetett az egész magyar rokonság egy testvéri, unokatestvéri és rokoni találkozón Kunszigeten. Öröm volt számomra, hogy elkísérhettelek az Osztrák Alpokba /Kitzbühel/ ahol kedvedre síelhettél.
Kedves István! Fájó szívvel búcsúzik tőled Imi és Klári, lányunk Klári és családja, fiunk Dávid és az egész magyar rokonság. Nyugodj békében!